Az akut lymphoblastos leukaemiával kezelt gyermekek csontrendszerét érintő mellékhatások / Beniczky Nikolett Jusztina [et al.]
Bibliogr.: p. 93. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2020.31940
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2020. 161. évf. 49. sz., p. 2086-2093. : ill.
Bevezetés: A gyermekkori akut lymphoblastos leukaemia kezelése napjainkban 80% feletti túlélést tesz lehetővé, de fontos cél a kezelés okozta mellékhatások kivédése és a gyermekek hosszú távú életminőségének javítása is. Célkitűzés: A kemoterápia csontrendszerre kifejtett mellékhatásainak vizsgálata és a prognosztikai tényezők feltárása, a rizikófaktorok összegyűjtése. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkba a Semmelweis Egyetem II. Gyermekgyógyászati Klinikáján 2007 és 2016 között kezelt 215, akut lymphoblastos leukaemiás gyermek közül a csontelváltozást észlelt betegeket vontuk be a következő, csontrendszert érintő megbetegedésekkel: 38 gyermeknél csökkent csontásványianyag-tartalom, 5 főnél osteonecrosis, 3 főnél osteomyelitis és 2 fő esetében patológiás fractura volt detektálható. Különböző követési időpontokban gyűjtöttünk oszteodenzitometriai adatokat, D-vitamin-, foszfát-, alkalikusfoszfatáz- és lipidszinteket is. Eredmények: Az oszteodenzitometriai értékek már a diagnóziskor csökkent értéket mutatnak, az intenzív vénás kemoterápia hatására pedig további csökkenés figyelhető meg (a lumbális gerinc Z-score-értéke a kezelés kezdetén: -1,5 +- 1,02, az intenzív vénás kezelés végén -1,8 +- 0,5). A Z-score-értékek a fenntartó terápia végére javuló tendenciát mutattak (-1,6 +- 0,5; p<0,05), majd az utánkövetés során ismételt javulás (-1,2 +- 0,4 [p<0,01] és -0,9 +- 0,4) figyelhető meg. A D-vitamin-szintek esetében az intenzív vénás kemoterápiát követően fokozatos javulást láthattunk (20 +- 3,1 ng/ml vs. többéves utánkövetéskor 31 +- 2,6 ng/ml; p<0,001). A foszfát- és alkalikusfoszfatáz-szintek nem változtak számottevő mértékben a vizsgált időtartam során. A koleszterinszintek a terápia során folyamatos növekedést mutattak (a kemoterápia kezdetén 3,28 +- 0,3 mM/l vs. a fenntartó kezelés végén 4,62 +- 0,2 mM/l; p<0,0001). A HDL-koleszterin esetében szintén hasonló tendenciát figyelhettünk meg (a diagnóziskor 0,53 +- 0,09 mM/l vs. a fenntartó kezelés végén 1,48 +- 0,14 mM/l). Következtetés: Kiemelendő, hogy a gyógyult gyermekek utánkövetése, az oszteodenzitometriai mérések és a laborparaméterek ellenőrzése rendkívül fontos, mivel csontelváltozásokkal a leukaemiás betegek esetén számolni kell. Kulcsszavak: akut lymphoblastos leukaemia, csontbetegség, osteonecrosis, csontdenzitás, életminőség