Kutatásunkba hatvanhárom, biológiai terápiában részesülő, reumatoid artritiszes beteget válogattunk be, akiknek a laborparaméterei közül vizsgáltuk a vörösvérsejt-süllyedést, a C-reaktív protein (CRP) koncentrációját, a vérzsírszinteket, valamint az összkoleszterin/HDL-koleszterin arányát. Felmértük a betegek testösszetételét, összehasonlítottuk a részvevők vázizomtömeg-indexét (SMMI), zsírmentes testtömegindexét (FFMI), testtömeg-indexét (BMI) és testzsírszázalékát a nemzetközi határértékekkel, hogy fennáll-e szarkopénia, szarkopén elhízás vagy reumatoid kahexia. Az eredményeknél kirajzolódott a "lipidparadoxon", miszerint a kezelés során csökken a CRP, míg az összkoleszterin és az LDL-koleszterin nő. Az összkoleszterin/HDL-koleszterin arányának értékelésénél a kockázati besorolásba került a vizsgálati csoport többsége (65%). A betegek 38%-a túlsúlyos, míg 25%-uk elhízott, fokozott hasi zsíreloszlású volt. Kis FFMI a vizsgálati személyek 19%-ánál mutatkozott, esetükben preszarkopénia állt fenn. Közülük hat főnek (10%) nagy BMI- és zsírtömegértéke is volt, így náluk kimutatható a szarkopén elhízás. Eredményeink alátámasztják a vérzsírok mérésének és az eredmények speciális értékelésének, valamint a testösszetétel mérésének szükségességét a reumatológiai betegpopulációban.  Kulcsszavak: reumatoid artritisz, vérzsírszintek, testöszszetétel, szarkopénia