A tanulmány a szelfreguláció egyik alapvető folyamatát, az érzelemszabályozást helyezi fókuszába. Az emócióreguláció néhány elméletének és idegrendszeri alapmechanizmusának áttekintése után az akut és krónikus stresszhatások és az azokra adott adaptív szervezeti válaszok bemutatása következik, kiemelt szempontként az arousalfolyamatokban bekövetkező változásokra. Bár fontos vonatkozás, de jelen tanulmányban csak vázlatszerűen kerül bemutatásra a tartósan fennálló stresszhatásra bekövetkező aktivációsszintmódosulások kapcsolata a kötődési jellemzőkkel, illetve a későbbi pszichopatológiával. A cikk legfontosabb célja az érzelemregulációban szerepet játszó idegrendszeri háttérmechanizmusokra alapozva olyan - a pszichológiai tanácsadás során is alkalmazható - technikák és gyakorlatok áttekintése, illetve rendszerezése, amelyek a szabályozás helyreállításában támogathatják a személyt. A bemutatás az arousalkontinuumban észlelt változások alapján létrehozott csoportosítást (hiper-, illetve hipoarousal tartomány) követve nyújt betekintést abba, hogy hogyan segíthetjük hozzá klienseinket egy adekvátabb stresszkezelési, érzelemszabályozási stratégia, szokásrendszer kialakításához, egy személyre szabott ún. "öngondoskodási terv" kialakításához. Az érzelemszabályozást támogató "tanácsadási fókusz" kiindulópontjaként a stresszkezelési stratégiák felmérése szolgál, amit egy edukációs és "tréning" folyamat követ, amely során a kliens elsajátíthatja és szokássá alakíthatja az aktuális állapotához leginkább illeszkedő érzelemszabályozási technikákat, gyakorlatokat. A munka hatákonyságának illusztrálását a gyakorlati tapasztalatok felvázolásán túl két esetvignetta is szemlélteti.  Kulcsszavak: érzelemreguláció, arousal állapotok, hiperaktiváció, hipoaktiváció, stressz, krízis, árzelemregulációs gyakorlatok