A ß-laktám antibiotikumokat (penicillin-származékok, cefalosporinok, karbapenemek, monobaktámok) napjainkban az antibakteriális farmakológia gerincének tekinthetjük; ezek az antibiotikumok széleskörűen alkalmazott, kiváló hatékonyságú szerek, melyek antibakteriális hatásukat a penicillin-kötő fehérjékhez kötődve és azok működését gátolva fejtik ki. Gram-negatív baktériumokban a ß-laktám antibiotikummal szemben kialakult rezisztencia leggyakoribb módja a különféle ß-laktamáz enzimek termelése, ezek közül is a legjelentősebb a karbapenemeket is elbontani képes enzimek termelése, melyeket az ún. "második generációs" ß-laktamáz-gátlók (avibaktám, relebaktám, vaborbaktám) különböző mértékben képesek gátolni. Különösen a Klebsiella fajok és a nem fermentáló Pseudomonas aeruginosa jelenthetnek súlyos problémát a klinikumban, hiszen a kezelőorvosok kevés terápiás alternatívával rendelkeznek a kezelésükre. Az imipenem/cilasztatin/ relebaktám (RecarbrioTM) egy három gyógyszermolekulából álló kombináció, melyre vonatkozóan az Amerikai Gyógyszerügynökség (FDA) forgalomba hozatali engedélyt adott komplikált húgyúti infekciókban és komplikált hasűri (intraabdominális) infekciókban, ahol alternatív terápia korlátozottan vagv nem is áll rendelkezésre. A jelen közlemény célja az új gyógyszerkombinációval kapcsolatos eddig ismert adatok összefoglalása. Kulcsszavak: imipenem, cilasztatin, relebaktám, ß-Iaktámok, Klebsiella, Pseudomonas, MDR