Bevezetés: A Moyers-féle vegyes fogazati analízis az egyik leggyakrabban használt predikciós módszer, melynek segítségével meghatározhatjuk az elő nem tört fogak méretét, így még vegyes fogazati időszakban informálódhatunk a helyviszonyokról. Mivel azonban a fogméretek az egyes etnikai csoportok közt jelentősen eltérhetnek, ahhoz, hogy a helyhiány súlyosságát a lehető legpontosabban tudjuk meghatározni, külön a vizsgált egyén saját etnikai csoportjára vonatkoztatott módszert lenne optimális alkalmazni. Célkitűzés: Célunk, hogy megvizsgáljuk, a Moyers-féle vegyes fogazati analízis mennyire pontosan használható Magyarországon. Módszer: 370 páciens alginátlenyomat alapján készült alsó és felső gipszmintája került kiértékelésre. Pittsburgh digitális tolómérő segítségével határoztuk meg az egyes fogak mesiodistalis szélességét. A kapott értékekből számoltuk ki egyrészt a fogak valós, másrészt a Moyers-féle predikciós táblázat segítségével a várható helyigényét, majd a két értéket összevetettük. Eredmények: Moyers-féle analízist használva minden viszonylatban, mindkét nem esetén szignifikáns különbséget találtunk az általunk mért valós és prediktív értékek között. A felső állcsonton férfiak esetében a 95%-os, 85%-os, 75%-os és 65%-os percentilisértékek is túlbecsülték az általunk mért értékeket, míg nők esetében csak a 65%-os becsülte alá azt. Az alsó állcsont esetén mindegyik percentilisérték túlbecsülte a valós mérések eredményeit. Következtetések: Eredményeink alapján a Moyers-féle vegyes fogazati predikciós módszer nem alkalmazható megbízhatóan a magyar lakosságnál. Amennyiben használjuk, javasolt a klinikumban elterjedt 75% percentilisérték helyett inkább a 65%-os adat alkalmazása, mivel ezzel a valós helyigényhez közelebbi eredményt kaphatunk. Kulcsszavak: vegyes fogazati analízis, Moyers-analízis, helyviszony-meghatározás