A gyermekek vizsgálata és azon belül képalkotó diagnosztikája nagyban különbözik a felnőttekétől, bár a rendelkezésre álló vizsgáló módszereink azonosak. Ezek közül több eljárás alkalmaz ionizáló sugárzást: a röntgenvizsgálatok, a CT-vizsgálatok és a nukleáris medicinához tartozó izotópvizsgálatok. A gyermekradiológia egyik alapelve az ún. ALARA-elv as low as reasonably achievable), amely szerint úgy kell diagnózishoz jutnunk, hogy az a lehető legkevesebb sugárterheléssel járjon a beteg számára. A folyamatos gyermekgyógyász-radiológus konzultáció, a megfelelő vizsgálatok kiválasztása, a jó indikáció felállítása és a felesleges vizsgálatok elkerülése a legjobb sugárvédelmi eszköz. Az alábbiakban a gyermekradiológus szemszögéből igyekszem bemutatni a sugárvédelem alapfogalmait, és a rendelkezésünkre álló elméleti és technikai lehetőségeket arra, hogy betegeink sugárterhelését a lehető legkisebbre csökkenthessük.