A krónikus vesebetegek (KVB) száma évről évre növekszik. Napjainkban Magyarországon több mint 10000 beteg kap életfenntartó dialízis kezelést. Az urémiás állapot önmagában hemosztázis zavart idézhet elő; részben fokozza a koagulációs hajlamot, ugyanakkor trombocita diszfunkció miatt gyakori vérzéses szövődményekhez is vezethet. A vérzési rizikót tovább növelheti a dialízis kezelés során az extrakorporális keringés intaktságának megőrzése céljából, vagy egyéb okból adott antikoaguláns terápia. A vizsgálat során a Szent Margit Kórház Művese Állomás krónikus hemodialízis (HD) programjában levő vesebetegek antikoaguláns terápiáját elemeztük a vérzéses szövődmények és nem kívánatos vaszkuláris események előfordulása és gyógyszerszedési szokások szempontjából. Retrospektív kohorsz vizsgálatunkban 101 krónikus dializált beteg (55 férfi, 46 nő) adatait elemeztük. A betegek átlag életkora 69 + 12 év volt. Hemodialízis időtartamuk átlaga 31 hónap. A HD kezelés során a betegeink 69%-a nem frakcionált heparint (UFH), míg 31%-a kis molekulasúlyú heparint (LMWH) kapott, mely mellett a dialízis kezelés hatékonynak bizonyult (Kt/V = 1,34). A tartós HD kezelés ideje alatt 34 főnek volt vérzéses szövődménye (34%). A vérző betegek közül 5 szedett orális antikoagulánst, 9 beteg részesült a dialízis mentes napokon is LMWH kezelésben, 20 beteg csak a dialízis kezelés alatt kapott véralvadásgátlót. Megállapítottuk, hogy az orvosi javallat ellenére a HD betegeink 32%-a rendszeres NSAID szedő volt, 38%-uknál klinikai vérzés jelentkezett. Betegeinknél a körültekintő szakellátás ellenére több mint 30%-ban nem kívánt vérzéses szövődmény jelentkezett. Amennyiben ezen betegeknél dialízis mentes napokon is antikoguláns terápia szükséges, akkor az LMWH biztonságosabbnak tűnik az orális antikoagulánssal szemben.