A tanulmány célja, hogy átfogó történeti áttekintést adjon a Világjáték-teszt kialakulásáról, és bemutassa annak kutatási és diagnosztikai jelentőségét. Az irodalmi összefoglalás egészen a teszt első megjelenéséig, 1937-ig nyúlik vissza. Tárgyalja a teszt kialakulásának elméleti hátterét és annak kritikáit, valamint részletesen bemutatja a teszt sztenderdizálására irányuló vizsgálatokat. A Világjáték-teszt pszichodiagnosztikai eszköz, és megjelenése óta központi kérdés, hogy milyen módon alkalmazható a klinikai munkában. A klasszikus vizsgálatok leírták a tesztben megjelenő jellegzetes tüneti jegyeket és azokra épülő tüneti mintázatokat, melyek megfelelően differenciálják az egészséges lelki működést a patológiástól. Az egészséges gyermekkori jegyek alapján fejlődési konfigurációkról vagy normákról beszélhetünk, melyek felnőtt mintában is megfigyelhetők. A Világjáték-teszt magyar vizsgálatai nyomán a leíró jegyeken túl mélyebb összefüggések, dinamikai tartalmak is feltárhatóvá válnak, felhívó kérdések és szimbolikus elemzés segítségével. A Világjáték-teszt kutatása az 1970-80-as évekre lecsökkent, s addigi eredményei modern vizsgálati módszertan és friss eredmények hiányában - hasonlóan más projektív tesztekhez - egyre inkább elavultnak tűnhetnek. Emellett azonban a teszt gyakorlati alkalmazása széles körben elterjedt, ezért egységes felvételi és értékelési szempontok kidolgozása szükséges. Ennek alapja az elméleti és módszertani áttekintés. Kulcsszavak: Világjáték-teszt, projektív teszt, klinikai pszichológia, pszichodiagnosztika