Az adott zenei stílusirányzat és előadásmód iránti beállítódástól is függően a muzsika befolyásolhat mentális aktivitásokat, mint érzelem, hangulat, motiváció, pszichomotoros tempó és kogníció. Kísérletes adatok utalnak arra, hogy a zene szomatikus funkciók élettani paramétereit (vérnyomás, szívritmus, perifériás vérkeringés, légzés) képes megváltoztatni. A medicinális és idegtudományi kutatások erőfeszítéseket tesznek, hogy megfejtsék a zene feldolgozásának és előadásának agyi korrelátumait, amiben a modern képalkotó eljárások lényeges előrelépést hoztak. Úgy tűnik, hogy nincs egy bizonyos zenei központ, hanem a zene alkotóelemeitől (dallam, ritmus) függően erős hálózati összeköttetéssel több agyterület vesz részt ebben. Kitüntetettek a felső halántéki régiók (elsődleges, másodlagos, harmadlagos hallókéreg), illetve a homlok- és fali lebeny, a limbicus rendszer és a cerebellum részei. Az orvostudomány a fenti szempontokon túl elsősorban a zeneterápia terén kapcsolódik a muzsikához. Kontrollált tanulmányok metaelemzései jelzik, hogy a zene alkalmas lehet stresszállapot, szorongás, illetve depresszió csökkentésére különféle betegségcsoportokban (cardiovascularis, onkológiai, mentális) és orvosi vizsgálatokban (sebészeti, urológiai, szívkatéterezési). Stroke-rehabilitáció terén a motoros, kognitív és pszichoszociális funkciók javulását figyelték meg zenei beavatkozások után. A medicinához tartozik a hangulatzavarok és a zenei kreativitás kapcsolata, amelyre eminens zeneszerzők körében számos példa akad, valamint tudós és praktizáló orvosok kiváló aktív zenélése vagy zeneszerzése.  Kulcsszavak: zene, agy, medicina, idegtudomány, zeneterápia