Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=133511
MOB:2011/4
Szerzők:Erdősi Erika
Tárgyszavak:ÁPOLÓK; HALLGATÓK; SEGITŐ MAGATARTÁS; EMPÁTIA; KÉRDŐÍVES VIZSGÁLATOK
Folyóirat:Acta Sana - 2011. 6. évf. 1. sz.


  The Personality Background of BSc Student Nurses' Assertiveness = Az asszertivitás személyiségi hátterének vizsgálata ápolóhallgatók körében / Erika Erdősi
  Bibliogr.: p. 11-12. - Abstr. hun., eng.
  In: Acta Sana. - ISSN 2060-3142. - 2011. 6. évf. 1. sz., p. 7-13.


Az értekezés témája az asszertivitás személyiségi hátterének vizsgálata ápolóhallgatók körében. A kutatás elsődlegesen arra irányult, hogy a szakmai képzés szakaszában a társas hatékonyságot milyen - a betegvezetés szempontjából is meghatározó jelentőségű - interperszonális magatartásjegyek támogatják. Elsőként meghatároztuk az asszertivitás mértékét, az egyes asszertivitás faktorok jellemzőit, valamint a szociális-interperszonális magatartás és a belső feszültségszabályozás sajátosságait. Ezt követően felmértük az asszertivitás működési sajátosságait a szakmaspecifikus elvárásokkal kapcsolatban, így az empátia, a szociális intelligencia és a tanácsadói attitűd vonatkozásában. Következő lépésként feltártuk a vizsgált faktorok kölcsönhatását, különös tekintettel az asszertivitás és az ezt meghatározó személyiségvonások közötti összefüggések megállapítására. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a pályaelsajátítás során az asszertivitás fejlődésében karakterisztikus vonások tárhatók fel, s ez alapján meghatároztuk a szakmai képzés időszakára jellemző asszertivitás modelljét. Az ápolóhallgatók esetében az asszertivitás egyik alapdimenzióját az empátiára épülő "other-centred" attitűd és a saját érdek érvényesítésének egyidejű működtetése, sikeres összeegyeztetése képezi. A társas viszonyrendszer működtetése szempontjából a másik alapvető vonásnak a pszichovegetatív és érzelmi kiegyensúlyozottság bizonyult abban az értelemben, hogy a társas kapcsolatok létesítésének igénye, a magatartás flexibilitásának a jellege, valamint az érzelmi stabilitás mértéke döntően befolyásolja az interperszonális kapcsolatrendszer hatékony működtetését. A kutatás tapasztalatainak összegzéseként megállapítottuk az asszertív és a non-asszertív magatartást eredményező tényezőket, amely alapján meghatároztuk a fejlesztést igénylő területeket. Következtetéseink megfogalmazása során hangsúlyt helyeztünk a centrális személyiségtényezők adekvát fejlesztése és az ápolási gyakorlat következtében kialakult hibás attitűdök feltárása mellett arra is, hogy szakmai javaslataink a vizsgált téma szempontjából releváns kurzusok teljes vertikumát lefedjék. A kutatási eredmények birtokában lehetőség nyílik a pályaprofilnak megfelelő, specifikus élménytartalmak feltárására is alkalmas, új asszertivitást vizsgáló eljárás kidolgozására.