A szülők jó jelnek gondolják azt, ha a gyermek kövér és magasabb a társainál. Pedig sajnos, a gyermekkori túlsúly sok organikus megbetegedést okozhat. 2010-re mintegy 15 millió túlsúlyos gyermek volt Európában, és a WHO 2025-re a 268 millióra becsüli az 5-17 év közötti túlsúlyosak és elhízottak számát. Az organikus betegségeken kívül a túlsúly egészségügyi következményei lelki eredetűek is lehetnek, amelyek nehezítik a társadalomba való beilleszkedést. Nem elhanyagolható a gazdasági teher sem, amely a különböző országokat érinti a túlsúly miatti szövődmények kezelése során. Lehetne felelősöket keresni, de elsősorban a szülő az, aki eldöntheti, hogy milyen életmódot választ saját maga és gyermeke részére. Vannak tényezők, amelyek fokozzák a túlsúly kialakulásának a kockázatát, mint a genetika, a leptin rezisztencia, korai rebaund, de ezek ellenére a helyesen megválasztott táplálkozás az, ami segít megelőzni, illetve megfordítani a hízási folyamatot. Manapság már nem a tápanyagok minőségi összetételét tartják szem előtt a sikeres testsúlycsökkentés érdekében, hanem sokkal inkább a tápanyagok mennyiségi összetételét célozzák meg. Ennek érdekében alakult ki az okostányér fogalma. (Z. Szűcs, 2016) Dolgozatomban egy testsúly csökkentő edukációs program hatékonyságát vizsgáltam, keresve a választ arra, hogy mennyire van igény a szoros kontroll ellenőrzésekre, illetve mennyien és milyen mértékben veszik igénybe a szakmai segítséget. Megvizsgálom, hogy a szülők milyen nehezítő tényezőket éreznek a testsúly csökkentés útjában. Továbbá van e összefüggés a szülők iskolai végzettsége, a lakhely között, ha a testsúlycsökkentés sikerességét vizsgálom.