Bevezetés: A kolinerg rendszer és nikotindependencia (ND) kapcsolatával kiterjedt irodalom foglalkozik. A depresszió és a ND kétirányú, szoros kapcsolata epidemiológiai szinten jól ismert, ugyanakkor molekuláris kapcsolata nem kellően tisztázott. A ND kezelése kapcsán a társuló depresszió, illetve az alkalmazott gyógyszerek, mint pl. a vareniklin mellékhatásaként leírt megnövekedett szuicid rizikó veszélye komoly kihívást jelent a klinikus számára. Tekintettel arra, hogy a depresszió pathomechanizmusában bizonyítottan szerepet játszik az alfa4 és a béta2 alegységből felépülő nikotinos acetilkolin receptor, a nikotin legfőbb kötőhelye, az ezeket kódoló gének vizsgálatát végeztük el dohányosok körében nikotinmegvonási és depressziós tünetekkel összefüggésben. Módszerek: Vizsgálatunkba 255 leszokást kezdeményező dohányos felnőttet vontunk be. A fenotípus méréséhez a Fagerstrom-féle Nikotin Dependencia Tesztet (FTND), a Minnessota-féle Nikotinmegvonás Skálát (MNWS), a Zungféle Önértékelő Depresszió Skálát (ZSDS) és a Szülői Kötődési Kérdőívet használtuk (PBI). Az önkéntes résztvevők szájnyálkahártyamintájából izoláltuk a DNS-t és Sequenom MassArray technikával genotipizáltuk a CHRNA4 és a CHRNB2 gén polimorfizmusokat. Az adatok statisztikai elemzése során ANOVA tesztet, Mann-Whitney U tesztet, lineáris regressziót, kétlépéses klaszteranalízist és hapscore tesztet alkalmaztunk. Eredmények: A CHRNA4 gén vizsgálata során a fenotípusváltozók klaszterelemzésével azonosítottunk 3 jól elkülöníthető alcsoportot. A legmagasabb ZSDS és MNWS pontszámmal járó csoport mint vulnerábilis klaszter jelent meg és a CHRNA4 gén polimorfizmusokból alkotott rizikó haplotípus szignifikánsan nagyobb gyakorisággal jelent meg ebben a csoportban (p=0.019). Emellett a depresszió élettartamprevalenciája ebben a csoportban volt a legmagasabb. A CHRNB2 gén hatását az anyai kötődési mintázattal interakcióban találtuk szignifikánsnak a szuicid gondolatok gyakoriságával összefüggésben (p=0.005). Konklúzió: A CHRNA4 és a CHRNB2 gének jelentős szerepet játszanak a dohányzáshoz társuló affektív tünetek kialakulásában. Eredményeink szerint a dohányosok körében elkülöníthető egy genetikailag meghatározott alcsoport, amelyhez jelentős megvonási és depressziós tünetek társulnak. A szuicid hajlam pathomechanizmusában a CHRNB2 gén mellett az anyai kötődési mintázat játszik jelentős szerepet a ND-ban szenvedők esetében. Eredményeink a CHRNA4 és a CHRNB2 gének farmakogenetikai vonatkozását is felvetik a vareniklinkezelés kapcsán észlelt affektív mellékhatások tekintetében. További vizsgálatok szükségesek ennek a kapcsolatnak a tisztázása céljából. Kulcsszavak: nikotindependencia, nikotinmegvonási tünetek, kolinerg receptor gének, affektív megvonási tünetek, szülői kötődési minta