Közleményünkben az instabil mellkas sérültek kezelésének szemléletét, lehetséges ellátási stratégiáit, illetve a műtéti stabilizálás időzítésének fontosságát szeretnénk bemutatni egy eset bemutatásán keresztül. 45 éves férfibetegünk kerékpárral elesve sérült. Kivizsgálása során jobb oldali, részben ablakos sorozatbordatörés, minimális légmell, tüdőzúzódás igazolódott. Megfelelő konzervatív kezelés mellett a kezdeti jó általános állapotot klinikai és radiológiai állapotromlás követte, haemothorax miatt mellkasi drenázst végeztünk, később a beteg lázassá vált, pneumonia miatt kombinált antibiotikum kezelést alkalmaztunk. A beteg általános állapota ismét javuló tendenciát mutatott, előkészítést követően posterolateralis thoracotomiából a reziduális folyadékgyülemet, amely alvadékos vért és exsudatumot tartalmazott, evacuáltuk, illetve az V-VI-VII-es bordákat AO szögstabil lemezekkel rögzítettük. A mellkas stabilizálását követően adekvát fájdalomcsillapítás és légzési fizioterápia mellett a beteg felépülése szövődménymentesen zajlott, teljes gyógyulását követően munkájához visszatért. A mellkasi sérültek ellátása során a terápia két alappillére az adekvát fájdalomcsillapítás és a korai, illetve késői szövődmények megelőzése kell, hogy legyen. A sérülés súlyosságától függően ez gyakran multidiszciplináris megközelítést kíván aneszteziológus és intenzív terápiás orvos, traumatológus, mellkas sebész, illetve gyógytornász bevonásával. A mellkasi sérülések jelentős százaléka konzervatív terápiával eredményesen kezelhető, azonban egyes esetekben a műtéti stabilizálás a teljes gyógyuláshoz elengedhetetlen. Amennyiben az indikáció fennáll, úgy a műtétet a lehető leghamarabb érdemes elvégezni, a mi betegünk esetében potenciálisan egy hosszú intenzív osztályos kezelést és több szövődményt megelőzhettünk volna egy korai stabilizálással. Kulcsszavak: belső rögzítés, bordatörés, mellkas sérülés, lemezelés