Tanulmányunk célja a petefészekrák platinabázisú és a platinamentes kemoterápiája hatékonyságának és biztonságosságának meghatározása volt. 2008. január-2017. február közötti időszakban elsődleges vagy kiújult petefészekrák miatt kezelt betegek progressziómentes túlélés adatait vizsgáltuk a kórházi informatikai rendszerben tárolt és a kórlapokban rögzített adatok feldolgozásával. Kettőszázhatvanöt beteg adatainak értékelésére volt lehetőség. Nem hámeredetű szövettani típus miatt 19 esetben, illetve taxol-carboplatin kombináció valamely tagjával szembeni túlérzékenység miatt 18 esetben az első vonalbeli kezelést más kemoterápiás protokoll alkalmazásával végeztük. Az első vonalbeli 220, taxol-carboplatin/TC-terápiával kezelt beteg progressziómentes túlélés (PFS) értéke jóval kedvezőbb volt (átlagos PFS 24,19 hónap, medián 13 hónap), mint az első vonalban más kezelést kapott 19 beteg (átlagos PFS 17,05 hónap, medián 9 hónap). Viszont a taxol-carboplatin kombináció effektivitása csak az első vonalbeli kezelés esetén ennyi-re szembetűnő. A második (átlagos PFS 9,11 hónap, medián 5 hónap) és harmadik vonalban (átlagos PFS 9,05 hónap, medián 7 hónap) alkalmazott platinabázisú kezelések hatékonysága lényegesen alacsonyabbnak bizonyult. A petefészek-rák második, harmadik és negyedik vagy többedik vonalban végzett platinabázisú kemoterápiájanak átlagos progresszió-mentes túlélése a kiújulás sorszámával párhuzamosan csökkent, a medián PFS sorrendben 13, 5, 7 és 4 hónap volt. A TC-kezelés biztonságosságát vizsgálva, az anémia és a hemoglobinszint-csökkenés volta leggyakrabban megfigyelhető mellékhatás (56,7%, 43,3%), de csak a betegek 26,7%-a szorult kezelésre. A leggyakoribb mieloszuppresszív mellékhatás-ként a thrombocytopeniát és a neutropeniát regisztráltuk: a betegek 16,7%, illetve 10%-ánál voltak megfigyelhetőek. 20%-ban a GFR-szint csökkenését tapasztaltuk, de ezek az értékek nem csökkentek 70 ml/min/1,73 m2 alá. 6,7%-ban fordult elő lázas állapot, amely legtöbbször hasi fájdalommal, hasmenéssel, gyengeséggel társult. A legtöbb betegnél G1 súlyos-sági fokú alopecia alakult ki a kezelések során. A második vonalbeli, platinamentes kezelések között 30 beteg kapott topotecant, s ezek PFS-értéke (átlagos PFS 3,71 hónap, medián 2 hónap) jelentősen nem különbözött azon 11 beteg PFS-értékétől akik liposzomális doxorubicin kezelésben részesültek (átlagos PFS 3,46 hónap, medián 3 hónap). Kulcsszavak: petefészekrák, kemoterápia, taxol, carboplatin, topotecan, liposzómás doxorubicin, progressziómentes túlélés, PFS