Az artroszkópos Bankart műtéthez több különböző horgony van használatban, amelyek közül a felszívódó implantátumok igen népszerűek. Habár ezen horgonyok biomechanikai tulajdonságai a fém implantátumokéval megegyezőek, a felszívódásuk kapcsán lezajló, a befogadó csontágyat érintő biológiai folyamatokkal kapcsolatban több kérdés merül fel. Vizsgálatunkban az általunk beültetett felszívódó, poly-L-laktát alapú implantátumok utánvizsgálatát végeztük el. Emellett a betegek funkcionális és életminőség értékelése is megtörtént. Retrospektív vizsgálatunkba 29 vállízületi instabilitás miatt artroszkópos Bankart műtéten átesett beteget vontunk be, akiket 2010 és 2015 között operáltunk a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján. Valamennyi esetben felszívódó, paly-L-laktát alapú implantátumot használtunk. Betegeinknél fizikális vizsgálat, háromirányú röntgenfelvétel (A-P, Y-felvétel, axiális) és MRI vizsgálat történt. Az életminőséget és funkcionális eredményeket a Constant, az ASES és a Rowe Instability Score-ok segítségével határoztuk meg. Átlagosan 2,4 évvel a műtétet követően, a betegek 91%-a jó, illetve kiváló funkcionális állapotban van a használt pontrendszerek és a fizikális vizsgálat alapján. ASES score átlag: 94 Constant score átlag: 93 ROWE score átlag: 91. A készült röntgenfelvételek alapján a betegek 57%-ánál láttunk osteolysist a glenoidban, amely minden esetben a korábbi felszívódó implantátum helyén alakult ki, legnagyobb átmérője átlagosan 8,83 mm volt. Az osteolysis kialakulása és a funkcionális eredmények között nem találtunk összefüggést. Eredményeink alapján az artroszkópos Bankart műtét során használt poty-L-laktát alapú implantátum helyén az esetek több mint a felében alakult ki osteolysis, ez azonban a funkcionális eredményeket nem befolyásolta.  Kulcsszavak: artroszkópia, Bankart műtét, felszívódó implantátum, osteolysis, vállsebészet