Cél: Jelen klinikai vizsgálat célja, hogy nem kárieszes cervikális lézióval (NCCL) társuló Miller I-II típusú tükörszimmetrikus ínyrecessziók műtéti korrekciója során megvizsgáljuk, hogy egy nanotechnológiás polimerlakkal fedett üvegionomer tömőanyag (GIC) milyen sikerrel használható NCCL komplex sebészi-restauratív ellátásában. Továbbá vizsgáltuk, hogy a kötőszöveti graft (SCTG), illetve zománc mátrix derivátum (EMD) használata javít-e az eredményeken. Anyag és módszer: 20 parodontálisan egészséges páciens, 40 tükörszimmetrikusan elhelyezkedő NCCL-val rendelkező Miller I-II típusú ínyrecesszióját vizsgáltuk. A főbb vizsgálati paraméterek a recesszió mélysége (AGR) és szélessége (IRSZ), klinikai tapadási nívó (CAL), tasakmélység (PD), ínyvérzési index (BOP) és szubjektív fognyaki érzékenység (DE) voltak. A pácienseket elektronikus randomizációval műtét előtt két csoportra osztottuk annak eldöntésére, hogy a mindkét oldalon alkalmazott módosított koronálisan elcsúsztatott lebenytechnikát (MCAF) SCTG-tal (MCAT-SCTG csoport), vagy EMD-mal (MCAT-EMD csoport) egészítsük ki. További elektronikus randomizáció alapján a töméssel ellátandó oldalakat választottuk ki. A teszt oldalon (T) Equia(R) (GC Europe, Leuven, Belgium) tömőanyag került behelyezésre, míg a kontroll oldalon az abradált dentin felszínén csupán gyökérsimítást végeztünk. Eredmények: Műtétek után hat hónap elteltével mindkét sebészi technika a T és K fogaknál is statisztikailag szignifikánsan csökkentette az AGR-t és IRSZ-t és javította a CAL-t (p 0,05). A fognyaki fedés mértéke az MCAF-SCTG csoportban közel megegyezett a T (76,92 +-19,23%) és a K oldalon (73,07 +-21,93%). Az MCAF+EMD csoportban viszont a T oldal (40,0 +-32,0%) elmaradt a K oldal (66,66 +-35,0%) értékeitől. A BOP értékek statisztikailag szignifikáns mértékben emelkedtek T oldali fogaknál a K oldalhoz képest, sebészi terápiától függetlenül. A PD értékek romlottak a T oldalon a K oldalhoz képest, sőt a PD növekedés statisztikailag szignifikáns mértéket öltött a SCTG csoportban az EMD csoporthoz képest. A DE minden csoportban statisztikailag szignifikánsan csökkent, kivéve az MCAF-EMD K csoportját, ahol a csökkenés nem volt szignifikáns. Következtetések: Vizsgálati eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ínyrecesszió fedésére töméssel vagy tömés nélkül mindkét sebészi módszer alkalmas volt. A fognyaki érzékenység csökkentésére az MCAF-EMD tömés nélkül nem elegendő. A vizsgált nanotöltésű polimerlakkal fedett GIC alkalmazása bármelyik műtéti technika kiegészítéseként jelentősen csökkentette a fognyaki érzékenységet, ugyanakkor szubgingivális kiterjesztése nagyobb szondázási tasakmélységgel és gyulladásra utaló magasabb ínyvérzési értékekkel társul. Kulcsszavak: Nem carieses cervikális lézió, ínyrecesszió, dentin/fognyaki érzékenység, módosított koronálisan elcsúsztatott lebeny (MCAF), kötőszöveti graft, zománc mátrix derivátum (EMD), fognyaki fedés