A zárt sinus liftet Totum fejlesztette ki 1974-ben, és Summers publikálta, 1994-ben Summers-módszerként vált ismertté. Ehhez az eljáráshoz egy gerincéli metszésre van szükség. A sinus alapját egy osteotom segítségével lehet transzkresztálisan megemelni, A beavatkozást minimálinvazívnak tartják, a páciens számára kevesebb műtét utáni kellemetlenséggel jár, és csekélyebb mértékű arcduzzanat jelentkezik, mint a hagyományos nyitott sinus liftnél. A külső sinus lift leggyakoribb műtét közben előforduló komplikációja a Schneider-membrán perforációja, Az irodalmi adatok alapján az esetek 20-44%-ában fordult elő perforáció, míg a zárt sinus liftnél csupán 0-25%-ban. Műtét utáni duzzanat és haematomaképződés a nyitott sinus liften átesett páciensek 65%-ában volt megfigyelhető.