A szerzők új összefüggéseket vélnek felfedezni a biológia egyes újabb eredményei és régebbi elméletek között. Jelen írás a "puzzle" összeillesztését célozza meg. A hipotézis elméleti hátterét a folyóirat előző számában ismertették. Az emberi stressz válasz során - pszichoszomatikus patomechanizmussal - gyakran tartós hipokapnia vagy hiperkapnia lép fel, ami mentális és pszichoszomatikus betegségekhez vezethet. A krónikus hipokapnia elsősorban funkcionális hyperarousal kórképeket generál, melyek sokáig reverzibilisek lehetnek, de hipoxia és/vagy súlyos organikus szervi betegségek együttes fennállása esetén (pl. idős korban) circulus viciózusok indíthatnak be, melyek orvosi segítség nélkül gyakran halállal végződnek. A krónikus hiperkapnia kezdetben alattomosan, tünet nélkül rombol, ami jelentős részben a neurohumorális kontrareguláció és az ennek folytán kialakuló diszreguláció, metabolikus remodeling következménye. A pszichoszomatikus betegségek - pl. a hátrányos pszichoszociális helyzetű embereknél kialakuló civilizációs betegségek - évek, évtizedek alatt fejlődnek ki, irreverzibilis változásokat okozva. A hiperkapnia többnyire krónikus obstruktív tüdőbetegség, elhízási hipoventiláció szindróma, obstruktív alvási apnoe és ennek obstrukció nélküli változata (alvási hipoventilációs szindróma) klinikai képében jelentkezik, számos organikus betegséget generálva (hipertónia, 2. típusú diabétesz, kardiovaszkuláris rendellenességek, immunológiai betegségek, depresszió, stb.) A fentiek miatt a krónikus hipo- és hiperkapnia nem tekinthetők ártalmatlan kísérőjelenségeknek, amiért az eukapnia helyreállítására és az indukált ionváltozások normalizálására kell törekedni, ami nem tűnik reménytelen feladatnak. Kulcsszavak: Anyagcsere remodeling, civilizációs betegségek, depresszió mint extrém hypoarousal, milieu intérieur helyreállításának eszméje