New aspects in the pathomechanism of diseases of civilization, particularly psychosomatic disorders : Part 1. Theoretical background of a hypothesis = A civilizációs betegségek patomechanizmusának egy újabb szemlélete, különös tekintettel a pszichoszomatikus betegségekre : 1. r. A hipotézis elméleti háttere / Sikter András, Rihmer Zoltán, Roberto de Guevara
Bibliogr.: p. 103-104. - Abstr. hun., eng.
In: Neuropsychopharmacologia Hungarica. - ISSN 1419-8711. - 2017. 19. évf. 2. sz., p. 95-105. : ill.
Mostanra kiderült, hogy a stressz defence-kaszkád legtöbbször nem kétfázisú, minthogy a Cannon által leírt szimpatikotóniás stressz választ (fight-or-flight) megelőzi egy vagotoniás jellegű fázis, amit freeze response-nak neveztek el. A defence-kaszkádban fontos szerepet tölt be a széndioxid szint, minthogy változásai interferálnak a stressz-hormonokkal, pl. a katekolaminokkal, így befolyásolva az arousal mértékét. Az embernél az ösztönös helyett a tanult viselkedés kerül előtérbe, ezért a motoros válasz (fight-or-flight) legtöbbször elmarad, aminek tartós hipoarousal (hiperkapniával) vagy hiperarousal (hipokapniával) lesz a következménye. A stresszhelyzet elmúltával is fennmaradhat a hipo- vagy hiperventiláció, minthogy a szöveti és renális kompenzáció stabilizálja és krónikussá teszi a patológiás légzési patternt. A szervezet igyekszik helyreállítani az eredeti milieu intérieurt (sec. Claude Bernard), ez azonban nem sikerülhet a pCO2 normalizálása nélkül. A reguláció prioritásként kezeli az intra- és extracelluláris pH normalizálását, a neurohumorális kompenzáció során viszont megváltozik a szervezet sejtjeiben az ionmiliő. Sterling és Eyer (1988) bevezették az allosztázis fogalmát, mint a homeosztázis alternatíváját, felismervén, hogy az ember nem képes az eredeti állapotok teljes helyreállítására, csupán annak stabilizálására. Jelen hipotézis a széndioxid tartós hiányában és/vagy túlsúlyában nevesíti a pszichoszomatikus patomechanizmussal kialakuló allostatic loadot. A széndioxid a stressz-hormonokkal egyenértékű szereplő; változásai a szomatizáció eszközévé válnak, maga után vonva az intra- és extracelluláris ionpattern változásait, aminek következtében a szervezet működése dezintegrálódik. (V. ö. hálózatelmélet, tovagyűrűző hatás, anyagcsere remodeling.) Az intracelluláris ion-pattern változások új genetikai fenotípusokat hoznak felszínre, melyek divergenciája megmagyarázza az indukált betegségek sokszínűségét. Az elmélet felértékeli az ionok szerepét, amennyiben a citoplazma pillanatnyi ion-patternjét (mint egészet) tekinti second messengernek.