Az európai országok gyógyszerésztestületei kilenc nemzetközi gyógyszerészkongresszust tartottak, ahol tengeren túli országok gyógyszerésztestületei is képviseltették magukat. Az első kongresszus 1865-ben Braunschweigben, a második 1867-ben Párizsban, a harmadik 1869-ben Bécsben, a negyedik 1874-ben Szentpéterváron, az ötödik 1881-ben Londonban, a hatodik 1885-ben Büsszelben, a hetedik elmaradt, a nyolcadik 1897-ben Brüsszelben, a kilencedik 1900-ban Párizsban került megrendezésre. Ezek a gyógyszerészkongresszusok a gyógyszerészet fejlődésének irányát határozták meg. A demokratikus vitákban kialakult és elfogadott határozatokat és ajánlásokat megküldték a kongresszuson résztvevő nemzeti küldöttek kormányainak, hogy azok törvényalkotása a gyógyszerészetet szabályozó rendeletekbe foglalja. A gyógyszerészkongreszszusok határozatait és ajánlásait előbb-utóbb minden európai ország megvalósította. A legfontosabbak a következők voltak: A "titkos" szerekkel történő gyógyítás megtiltása; a gyógyszerészkamarák létrehozása és a gyógyszerészet hivatalos képviselete; a gyógyszertárak számának lakosság számától függő létesítése; a gyógyszerészképzés tudományos színvonalának emelése; az Európai Gyógyszerkönyv szerkesztésének fontossága; a gyógyszerészet gyakorlását szabályozó rendeletek megalkotása; az erős hatású gyógyszerek dózisának egységesítése; a gyógyszerkönyvbe felvett gyógyszerek el-nevezésének egységesítése. Összegzésül megállapítható, hogy a nemzetközi gyógyszerészkongresszusok nemcsak Európában, de világszerte is helyes iránymutatást adott a gyógyszerészet fejlődésének.