A hátrányos helyzetű népesség egészségi állapotának javítása rövidtávon az egészségügyi alapellátás szolgáltatásainak bővítésével és az igénybevétel növelésével érhető el. Ezt bizonyítja az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram, amelynek praxisközösségei új szolgáltatásokat kínálva, a hátrányos helyzetű népességet kiemelten kezelve működnek. A Modellprogramban olyan, a helyi közösségekből toborzott hátrányos helyzetű és/vagy roma segéd-egészségőrök kerültek alkalmazásra, akiknek jelentős szerepük volt abban, hogy a szolgáltatásokat a kliensek igen nagy arányban vegyék igénybe. A segéd-egészségőrök egészségügyi és mediátori kiképzése a Program keretében valósult meg, mintát adva a hátrányos térségekben élő felnőttek képzéséhez és foglalkoztatásához is. A tapasztalatok alapján konkrét javaslatok tehetők az egészségügyi ágazaton belül a társadalmilag sérülékeny lakosság helyzetének javítására.