Sejtjeink akkor érzik jól magukat, látják el tökéletesen funkcióikat, ha bennük a rájuk jellemző fehérjeféleségekből éppen annyi van, amennyi szükséges. Nyilván léteznek olyan mechanizmusok, amelyek biztosítják, hogy mely sejttípusban mely génjeink és milyen intenzitással fejeződjenek ki: képződjenek a DNS-ben kódolt genetikai információ alapján funkcióképes fehérjék. A gének kifejeződése szabályozható a kromatin tömörségének, lényegében a gének hozzáférhetőségének változtatásával. A kromoszómák ugyanis nemcsak a genetikai információ (a bázispárok sorrendje a DNS-ben), hanem a genetika melletti, úgynevezett epigenetikai információk tárházai is. Olyan mechanizmusokéi, amelyek a DNS módosítása és/vagy a kromatin tömörségének változtatásával érik el, hogy a megfelelő gének a megfelelő sejttípusban a megfelelő intenzitással fejeződjenek ki. A jelen összefoglaló az epigenezis lényegét mutatja be az érdeklődő olvasónak. Azt, hogy miként ismertük meg az epigenezis jelenségét, mi annak értelme, milyen "megoldásai" vannak, és azok miként befolyásolják az élőlények életét. És persze azt is, hogy megismerve az epigenezis jelenségét, miként jobbíthatjuk életünket.