A Méniére-betegség előrehaladott egyoldali vagy bilaterális eseteiben a hallókészülékkel történő hallásrehabiljtáció esetenként kudarcot vallhat. A cochlearis implantáció ezekben az esetekben, mint új indikációs terület megoldást nyújthat és újra jó hallást biztosíthat az érintett betegek számára. Ha a súlyos fokú halláskárosodás mellett intraktábilis vertigo is jelen van, akkor különösen nehéz rehabilitációs problémával állunk szemben. Egy 48 éves egyoldali (jobb oldal) Méniére-betegségben szenvedő férfi betegünk esetét ismertetjük, aki évek óta szenvedett rendszeresen visszatérő forgó jellegű szédüléses rohamoktól, siketséggel határos jobb oldali idegi halláscsökkenéstől, tinnitustól. A konzervatív (gyógyszeres kezelés, dobüregi gentamycines feltöltés) és műtéti (saccotomia) kezelési stratégiánk elégtelennek bizonyult, ezért szimultán végzett labyrinthectomiára és cochlearis implantációra szántuk el magunkat. A műtétet követően szédüléses rohamai megszűntek. Beszédértése csendes környezetben jelentős mértékben javult, zajos környezetben ugyancsak számottevő hallásjavulásról számolt be. A labyrinthectomia Méniére-betegség válogatott eseteiben a szédüléses rohamok megszűnését eredményezheti. A beavatkozás ára a múltban természetesen a hallás elvesztése volt az érintett oldalon. A cochlearis implantáció napjainkban ezeknek a betegeknek kínál új hallásrehabilitációs lehetőséget. A szimultán végzett labyrinthectomia és cochlearis implantáció révén megelőzhető az esetlegesen fibrotikus vagy elcsontosodott cochleába történő implantáció minden nehézsége és komplikációja (carotis sérülése, hátsó skála dúra sérülése). A beteg azonnali hallásrehabiljtációban részesül, rövidebb ideig marad siket, s csupán egyetlen kombinált műtéti megoldásnak van kitéve. Ismertetett esetünk az első hazai jól dokumentált kombinált műtéti megoldás, amikor egy lépcsőben sikerült rehabilitálni egyoldali Méniére-betegségben a hallást és megszűntetni a rendszeresen visszatérő, konzervatív kezelésre nem reagáló szédüléses rohamokat.