Az 53 éves, nemdohányzó férfibetegnél 2013-ban EGFR exon 18 mutációt hordozó tüdő adenocarcinoma igazolódott. A nagyméretű agyi metastasis műtéti eltávolítását követően a beteg WBRT-kezelésben, majd a residualis gócra sztereotaxiás irradiációban részesült. Elsővonalbeli szisztémás kezelésként gefitinib-terápiát alkalmaztunk, melynek hatására nagyfokú regresszió, majd hosszútávú stabil betegség alakult ki. A közel két évvel később észlelt progresszió után betegünk platinabázisú kemoterápiában részesült, majd pedig második generációs EGFR TKI afatinib-kezelést kezdtünk el. Rövid stabil állapotot követően észlelt progressziókor nivolumab immunterápiát alkalmaztunk, azonban terápiás hatást nem tapasztaltunk. A továbbra is jó általános állapotú betegnél T790M mutáció igazolódott az EGFR génen, így a harmadik generációs TKI ozimertinib-terápiához is hozzájuthatott. A kezelés mellett kifejezett regressziót tapasztaltunk, ám a gyógyszer adását súlyos hepatotoxicitás miatt, amelyről később kiderült, hogy nem függ össze az ozimertinib-terápiával, átmenetileg fel kellett függesztenünk.