Célkitűzés: Jelen összefoglaló közleményben az evisceratio és enucleatio indikációit, kontraindikációit, a műtéti megoldásokat és a műtét utáni rehabilitációs lehetőségeket foglaljuk össze. Módszer: A nemzetközi és a hazai irodalom áttekintése alapján mutatjuk be milyen indokok, vizsgálati adatok alapján döntünk az evisceratio vagy enucleatio elvégézése mellett, és a műtét során hogyan biztosíthatjuk a legjobb rehabilitációs eredményt. Az irodalmi adatokat összevetjük saját klinikai tapasztalatainkkal. Eredmények: Enucleatiot nagyméretű intraocularis tumorok észlelése, sérülések, előző műtétek miatt kialakult kicsiny zsugorodott fájdalmas szemgolyó eltávolítása esetén végzünk. Az evisceratio, amely sokkal kevesebb roncsolást végez az orbita szöveteiben csak megfelelő bulbusnagyság és tumormentesség esetén alkalmazható. Bármelyik műtéti technikát kell választanunk nagyon fontos, hogy a lehető legkevésbé roncsoljuk a szöveteket és a bulbus eltávolítása után kialakult volumenhiányt pótoljuk. Ha ezt nem tesszük meg, a műtét után a beteg nem kapja meg a megfelelő esztétikai rehabilitációt. Volumenpótlás nélkül a kötőhártyazsák homorú, a műszem enophthalmusban helyezkedik el és mozgóképessége is elmarad az elvártnál. Következtetés: Ha enucleatio és evisceratio műtét elvégzésére kényszerülünk, a beteg számára csak implantátum beillesztésével lehet a megfelelő esztétikai rehabilitációt biztosítani. Enucleatio esetén intraorbitalis, evisceratio során intrascleralis implantátumot használunk. Az implantátumok használata megelőzi a postenucleatios szindróma kialakulását, biztosítja a műszem megfelelő helyzetét és mozgóképességét.