Bevezetés: Vizsgálatunkban az addiktológiai ellátásban - szenvedélybetegek rehabilitációs intézményeiben dolgozó tapasztalati szakértők segítő munkáját tanulmányoztuk. Célunk annak feltárása volt, hogyan váltak függő személyekből tapasztalati segítővé, és mit jelent számukra a tapasztalati segítés. Módszerek: Az interpretatív fenomenológiai elemzés (IPA*) kutatási elrendezése szerint választottuk ki a vizsgálati személyeket és végeztük el az adatgyűjtést, majd az adatok értelmezését. Vizsgálati személyek: 6 (5 férfi, 1 nő) fő, akik legalább egy éve addiktológiai rehabilitációs intézményben tapasztalati szakértőként dolgoztak. Félig-strukturált élettörténeti interjúkat vettünk fel, amelyeket az IPA alapján elemeztünk: először az interjúkban megjelenő témákat összegeztük, majd ezeket értelmezve alakítottuk ki az ún. főtémákat. Eredmények: Az interjúk főtémái képezték az eredményeket. A főtémák az élettörténeti interjú egyes fontos szakaszaira és fordulópontjaira vonatkoztak: a szerhasználat élményére, a függőség kialakulására - ez a fordulópont 1, majd pedig a mélypont kialakulására (fordulópont 2). Ezután a segítés élményét vizsgáltuk: itt négy főtémát kaptunk: a felépülő én és a segítő én kialakulását, a megsebzett segítőt és a képzett segítőt, végül pedig a segítés élményét. Diszkusszió: Az IPA módszere használhatónak bizonyult a tapasztalati szakértők fejlődésének és a munkájuk nyújtotta élmények idiografikus feltárására. A tapasztalati segítők munkáját a mentorálással lehet a legjobban kifejezni. A kutatással szerzett ismeretek felhasználhatók a tapasztalati segítők képzésében, valamint megfelelő szakmai helyük kialakításában az addiktológiai ellátórendszerben.