A jellemzően serdülőkorban induló, nem-szuicidális önsértés (non-suicidal self injury: NSSI) nemzetközileg sokat kutatott, hazánkban azonban alig vizsgált jelenség, amely széles körben érinti a klinikai és nem-klinikai serdülőpopulációt. Tanulmányunk célja, hogy áttekintsük az NSSI kultúrtörténeti hátterét, a nemzetközi és hazai szakirodalomban felmerülő elnevezésbeli és definíciós nehézségeket, a lehetséges okokat és funkciókat magyarázó elméleteket, illetve a jelenség epidemiológiájával és pszichoszociális korrelátumaival, más pszichiátriai betegségekkel és az öngyilkos magatartással való együttjárásával kapcsolatos szakirodalmi adatokat. A jelenség elnevezése és definíciója a nemzetközi szakirodalomban már kialakult, magyar nyelven azonban nincs általánosan elfogadott kifejezésünk. Az NSSI hátterében feltételeznek érzelemszabályozási, valamint impulzuskontroll zavart, továbbá önbüntető, anti-szuicid, anti-disszociációs, élménykereső és interperszonális funkciókat is. Az NSSI prevalenciája 15-46% nem klinikai, és 40-80% klinikai serdülő mintán. A magyarországi közösségi mintán szerzett adatok (7-17%) a nemzetközi eredményekkel összehasonlítva alacsonyabb értékeket jeleznek. Az NSSI gyakran jár együtt pszichiátriai zavarokkal: az NSSI-t elkövető klinikai serdülő minta esetében 88%-ban áll fenn DSM-IV szerint I-es, és 67%-ban II-es tengely zavar. Az NSSI az öngyilkos magatartástól eltérő, azonban attól nem független jelenség: az együttjárás aránya kb. 50% normál populációban és kb. 70% klinikai mintán. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az NSSI gyakran más pszichiátriai kórképekkel társuló, számos serdülőt érintő jelenség, így indokoltnak látszik a magyar terminológia kialakítása és a hazai eredmények gyarapítása annak érdekében is, hogy a klinikusok számára releváns adatok álljanak rendelkezésre.