Bevezetés: Hajléktalanok körében az irodalmi adatok alapján magas arányban fordulnak elő pszichiátriai betegségek, ami fokozhatja a bűnelkövetés kockázatát. Magyarországon ezeknek az összefüggéseknek a feltárására eddig nem történt vizsgálat. A vizsgálat célkitűzése a pszichiátriai zavarok előfordulási arányának felmérése a hajléktalanszállón élők között, az érintett személyek demográfiai jellemzőivel való kapcsolatának, továbbá a vizsgált mintában a pszichiátriai zavarok és a bűnelkövetés összefüggéseinek vizsgálata volt. Módszerek: Három hajléktalanszálló önként jelentkező lakóival készült egészségügyi és bűnügyi előzményekre vonatkozó strukturált interjú, majd a fennálló pszichiátriai zavarok diagnosztizálására SCID-I és SCID-II felvétele történt. Eredmények: A vizsgált személyek 86%-ánál volt pszichiátriai diagnózis felállítható. Férfiaknál leggyakoribb a személyiségzavar és az alkoholfüggőség, nőknél a személyiségzavar és szorongásos zavarok voltak. Komorbid állapot fennállása az esetek 72%-ában volt igazolható. A DSM diagnózissal rendelkezők 37%-a állt aktuálisan is pszichiátriai gondozás alatt. Major depresszióban volt a legmagasabb az ellátatlanok aránya (69%). A korábbi - violens és nemviolens - bűnelkövetéssel a drog- és gyógyszerfüggőség mutatott szignifikáns összefüggést (p=0,023 és p=0,024), más diagnózis nem. Következtetés: A hajléktalanok körében a súlyos mentális zavarok aránya Magyarországon is igen magas. A hajléktalan populáció pszichiátriai gondozásban való alacsony részvétele mutatja, hogy a hagyományos ellátó modell számukra nem megfelelő, a probléma komplex megoldást igényel. A vizsgálat azt is igazolta, hogy a pszichiátriai betegségben szenvedő hajléktalanok között nem gyakoribb a violens és nem violens bűnelkövetés, kivéve a drog- és gyógyszerfüggőségben szenvedőket.