A kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) indikációs területeit napjainkban már jól kidolgozott szakmai irányelvek foglalják össze, ennek ellenére igen magas a non-reszponderek száma, ami arra utal, hogy egy összetettebb szempontrendszer szükséges az optimális betegkiválasztáshoz. Kevés adat vonatkozik arra, hogy mikor alkalmazandó a biventrikuláris ingerlés a korábban végleges pacemaker-, vagy implantábilis kardioverter defibrillátor (ICD) implantáción átesett betegek körében. A krónikus jobb kamrai ingerlés által okozott patológiás elektromos aktiváció ugyanis a kamraizomzat mechanikus disszinkróniáját, majd következményes átépülését (remodelling) okozhatja, amely idővel a balkamra-funkció csökkenését, a morbiditás és mortalitás emelkedését vonhatja maga után. Ezen betegek esetében a biventrikuláris ingerlés a kamrák szinkronizálása révén visszafordíthatja a kóros remodellinget és így a balkamra funkció, a tünetek és a túlélés javulását eredményezheti. Jelen összefoglaló a primer CRT-implantációra és upgrade-re vonatkozó optimális betegkiválasztás, a haszon-kockázat-költség témakörét hivatott tárgyalni korábban megjelent publikációk alapján.