A cochlearis implantáció indikációja a kezdetektől napjainkig jelentős változást mutat. Míg korábban a meglévő hallásmaradvány megőrzésével az operatőrök nem számoltak, és teljes mélységű implantációt végeztek, addig az új indikációs kritériumok szerint azoknál, akiknek hallásmaradványa van, előtérbe került a hallásmaradvány megőrzését szolgáló kifinomult sebészi technika és a korszerűbb implantátumok iránti igény. A magas frekvenciákon jelentős mértékű halláscsökkenést, ugyanakkor a mély frekvenciákon értékes hallásmaradványt mutató betegeknek a hagyományos hallókészülék nem feltétlenül nyújt megfelelő megoldást, a teljes hosszúságú implantátummal végzett műtét során pedig elpusztulhatnak a csiga apikális régiójában még működő szőrsejtek. Az ilyen esetekben a megoldás az elektroakusztikus stimuláció, ami a magas frekvenciákon ún. rövid típusú cochleáris implantátummal történő elektromos stimuláció és a mély frekvenciákon végzett ipszilaterális akusztikus stimuláció kombinációja. A hallásmaradvány megőrzése érdekében kifejlesztett új elektródák, a behelyezés mélységének tanulmányozása, a sebészi technikák finomítása mellett az új indikációs kritériumok felállítása szükségszerű volt. Közleményünkben beszámolunk a klinikánkon elektroakusztikus stimulációval nyert kezdeti tapasztalatainkról.