A tanulmány a szociális nyári gyermekétkeztetés állami támogatásának hazai gyakorlatát mutatja be és értékeli abból a szempontból, hogy az mennyiben éri el a leginkább rászoruló gyermekeket. A jelenlegi forráselosztás területi elvű, ahol a hátrányos és leghátrányosabb helyzetű települések jobb feltételekkel pályázhatnak. Miközben ezeken a településeken a legnagyobb a gyermekes családok élelmiszer-nélkülözése, mégis sok önkormányzat nem él a támogatási lehetőséggel. A tanulmány kitér a gyermekéhezés problémájára, annak kiterjedtségére és természetére, majd interjúk és tereptapasztalatok alapján azonosítja azokat a tényezőket, amelyek gátolják az önkormányzatokat abban, hogy bevezessék a szociális nyári gyermekétkeztetést. A szerzők javaslatokat is megfogalmaznak a támogatási rendszer javítása érdekében.