Az elméleti írás a Pszichoterápia 10., "Hitelesség vagy tekintély? Hitelesség és tekintély" című konferenciáján elhangzott nyitóelőadás alapján készült. Alapvető szándéka, hogy a tekintély kérdéseit elemezve önvizsgálatra késztesse az olvasót, a hatalom és a hitelesség szempontjai mentén is értelmezve a fogalmat. A kritikai szociálpszichológia szempontjait beemelve állítása az, hogy a terápiás térben gyakran csapódnak le a társadalmi szinten működő igazságtalanságoly Kulcs-fontosságú kérdés, hogy ezek a "rendszerszintű" következmények hogyan tematizálódnak a terápia interperszonális terében. A jelenség illusztrálására a nemi szerepek problematikáját haszné ja az írás. A "boldogtalan nő" esetét példaként állítva mutatja be, hogyan konstruálódhat a boldogtalanság. A hagyományos nemi szerepeket normatív keretként használva a probléma okát leggyakrabban a kliensben keressük, abban segítve őt, hogy sajátpozícióján változtasson. Kritikusan szemlélve a hagyományos szerepeket, progresszív szempontokat beemelve azonban élhetünk azzal a feltételezéssel is, hogy "a hiba a rendszerben található". A konkrét példán túlmutatóan az írás amellett érvel, hogy a hitelesség alapvető tartozéka kell, hogy legyen saját értelmezési kereteink önrejlektív, mindig megújuló felülvizsgálata. A terápia sikerét többféleképpen mérhetjük, ám alapvető kérdés, hogy a mindenkori társadalmi rendszert igazoló, simább utat, vagy a rögösebb, de az egyén számára talán felszabadítóbb, kritikus utat választjuk. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatása közös felelősségünk, amennyiben elkötelezettek vagyunk a társadalmi felelősségvállalás irányában is.