A szégyen egy különösen intenzív, gyakran a cselekvőképességet akadályozó negatív érzelem, magában foglalva a kisebbrendűségi érzést, tehetetlenséget és félénkséget, valamint a vágyat arra, hogy elrejtőzzünk. A szégyen élménye adaptív, természetes reakció, mindaddig, amíg különböző környezeti és temperamentumbeli faktorok hatására krónikussá, kínzóvá nem válik. A krónikus szégyen az utóbbi évtized kutatási eredményei szerint központi szerepet játszik a szociális interakciókban, valamint a legkülönfélébb pszichopatológiai állapotok kialakulásában, többek között a szorongásos és affektív zavarok, az evészavarok, a személyiségzavarok területén. Jelen tanulmányunkban a szégyen meghatározásán és elméleti hátterén túl a kialakulásában szerepet játszó tényezőket és a szégyennel való megbirkózás lehetséges módjait tekintjük át. A szégyen és a különböző kórképek viszonyára vonatkozó eddigi kutatási eredményeket egy következő tanulmányunkban foglaljuk össze.