A pikkelysömör kialakulásában és progressziójában a betegek és az orvosok jelentős hányada a stresszt tartja az egyik legfontosabb rizikótényezőnek. Mivel a stresszor és hatásai is egyaránt szubjektumfüggőek és így nehezen mérhetőek, sokáig csupán kevés, a stressznek a betegség kialakulásában játszott szerepét vizsgáló tanulmány készült. Az elmúlt években azonban egyre több nívós, objektív mérésekkel alátámasztott vizsgálat született, amelyek új, értékes adatokkal szolgáltak a háttérben zajló patofiziológiai folyamatok megértéséhez. A szerzők a szakirodalomban fellelhető stresszexpozíciót és -percepciót befolyásoló pszichológiai (alexithymia, személyiség, hangulat) és a stresszválaszt szabályozó biológiai (kortizol-, adrenalinszintek, neurogén gyulladás) tényezőket elemző vizsgálatokat integratív, pszichoszomatikus szemlélettel tekintik át, és bemutatják, hogy az eddig főleg csak tapasztalati szinten bizonyított kapcsolatot egyre több modern, magas színvonalú kutatási eredmény igazolja. Ismerve a stresszcsökkentő pszichofarmakológiai és pszichoterápiás intervenciók sikerességét a pikkelysömör kezelésében és a betegek életminőségének javításában, a szerzők bíznak abban, hogy tanulmányuk hozzájárul a pszichoszomatikus szemlélet szélesebb körű elterjedéséhez a mindennapi bőrgyógyászati gyakorlatban.