A vizsgálat célja: Annak bemutatása, hogy nappali és levelező tagozatos diplomás ápoló hallgatók hogyan, milyen rekreációs teve'kenységgel töltik szabadidejüket. Fókuszban áll az a társas támogatórendszer is, melynek legfőbb elemei segítséget nyújthatnak lelki és anyagi problémák bekövetkezése esetén. Vizsgálati módszerek és minta: A Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karán tanuló nappali (n=72) és levelező tagozatos diplomás ápoló hallgatók (n=136) adtak választ az önkitöltéses kérdőív kérdéseire. A válaszadók (N=208) önkéntes alapon vettek részt az adatgyűjtésben. Eredmények: A szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a diplomás ápoló hallgatók főként pénzbe nem kerülő, többnyire helyhez kötött szabadidős tevékenységeket preferálnak. Társas támogatórendszerük elemei leginkább informális jellegűek, mellőzve a professzionalitást. Következtetések: Az eredmények alapján megállapítható, hogy szükség lenne a régóta várt reformra annak érdekében, hogy a magasabb bérek és a jobb munkaszervezés következtében megnövekedett szabadidő valóban a rekreációt szolgálja. A társas támogatórendszer elemei között lelki problémák esetén helyet kellene kapniuk a professzionális segítőknek.