A világon az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok száma eléri a négyezret, ezek között a leggyakrabban valamilyen élelmiszer-csomagolóanyagot találunk. Az ezekből az anyagokból való kioldódás révén az élelmiszereinkbe kerülő vegyületek hátrányos hatást gyakorolhatnak az élelmiszert fogyasztó ember egészségére, ezért fontos, hogy az élelmiszerek csomagolóanyagait az arra alkalmas laboratóriumokban rendszeresen vizsgálják. Laboratóriumainkban célul tűztük ki az élelmiszerek csomagolóanyagainak ellenőrzésére alkalmas vizsgálati módszerek adaptálását, illetve új vizsgálati módszerek kidolgozását. Az Európai Unió hatályos, vonatkozó jogszabályainak megfelelően három részterületen dolgoztunk: vizsgáltuk az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagok érzékszervi hatásait, összes és specifikus kioldódási jellemzőit. Az élelmiszerekkel érintkező anyagok érzékszervi tulajdonságokat befolyásoló hatásait szabványos háromszög-próba vizsgálati módszerrel vizsgáltuk. A csomagolóanyagok fémtartalmát ICP-OES és ICP-MS technikával határoztuk meg. Jelen dolgozatunk "Anyag és módszer" c. szakaszában néhány, az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen kapcsolatba kerülő anyagból kioldódó vegyület azonosításának és mennyiségi meghatározásának módszereiről fogunk írni. Az érzékszervi vizsgálatok és a csomagolóanyagokból kioldódó fémek vizsgálati módszereit nem tárgyaljuk. A kioldódási kísérleteket modelloldatok használatával végeztük. Az élelmiszerekkel érintkező anyagokat ioncserélt vízzel, 3%-os ecetsavval, 20, 50, illetve 96%-os etanol modelloldatokkal kezeltük. A kioldódott összes anyag mennyiségét gravimetriásan határoztuk meg. Az egyedileg azonosítandó kioldódott molekulák közül a butis-hidroxitoluol (BHT), dibutil-ftalát, benzil-butil-ftalát, bis-(2-etilhexil)-ftalát, diizononil-ftalát, diizodecil-ftalát, Irganox 1076 (octadecyl-3-(3,5-di-tert-butyl-4-hidroxyphenyl)-propionate) vizsgálatát tűztük ki célul, diciklohexil-ftalát kísérő standard és 2-fluoro-bifenil belső standard használata mellett. E célból származékképzés nélküli GC/MS technikán alapuló módszert dolgoztunk ki, illetve a biszfenol-A (2,2-Bisz-(4-hidroxifenil)-propán) mennyiségének meghatározására szintén származékképzés nélküli HPLC-FLD technikával végezhétő, szabványos módszert honosítottunk meg.