Célok: Tanulmányunkban tanulásban akadályozott és tipikusan fejlődő gyermekek olvasásának fejlettségét elemezzük empirikus módszerekkel. Módszerek: Kutatásunkban keresztmetszeti adatfelvételt végeztünk 3., 5. és 7. osztályos gyermekek körében. Összesen 1550 tanulót mértünk fel, közülük 610 gyermek volt tanulásban akadályozottnak minősített. A harmadikos tanulásban akadályozott diákok között gyógypedagógiai intézményben és integráltan oktatottak is voltak, 5. és 7. osztályban minden tanulásban akadályozott tanuló gyógypedagógiai iskolában tanult. Szóolvasás és szövegértés tesztet, olvasási motiváció kérdőívet, valamint háttéradatokat vettünk fel. Minden mérőeszközre magas megbízhatósági mutatókat kaptunk mindkét minta esetében. Eredmények: A tanulásban akadályozott gyermekek szóolvasási készsége és szövegértése jelentős mértékben fejlődik a vizsgált életkori szakaszban. Hetedik osztályban kisebb a fejlettségbeli különbség a többségi és a tipikusan fejlődő gyermekek olvasási teljesítménye között, mint harmadikban. Mindkét minta olvasási motivációja szignifikánsan csökken harmadik és hetedik osztály között, az akadályozott tanulóké azonban kisebb mértékben. Ugyancsak mindkét mintára igaz, hogy az olvasási teljesítmény szignifikáns, de gyenge kapcsolatban áll az olvasási motivációval. A tipikusan fejlődő gyermekek olvasásának fejlettsége az anya iskolázottságával és az IQ-val is közepes erősségű összefüggésben áll. Ezzel szemben a tanulásban akadályozott gyermekeknél az anya iskolázottságával nem függ össze az olvasás fejlettsége, és az IQ-val is csak gyenge a kapcsolata. Az integráltan oktatott tanulók olvasási teljesítménye szignifikánsan jobb, mint a gyógypedagógiai intézményben oktatott gyermekeké, elmarad azonban a tipikusan fejlődő társaikétól. Az olvasási motivációra ugyanakkor nincs pozitív hatása az integrációnak. Eredményeinket az olvasástanítás gyakorlata és az integráció kérdésköre szempontjából egyaránt hasznosnak véljük.