Háttér és célok: hazánkban igen jelentős azon gyermekek száma, akik nem vagy csak nagyon nehezen jutnak el az olvasás és írás készségszintű használatára. Kutatásunk fő célkitűzése azoknak a kognitív képességmintázatoknak az elemzése, amelyek az olvasásfejlődés eltérő útjainak kialakulásához járulhatnak hozzá. Módszer: tanulmányunkban egy átfogó, finomabb elemzést lehetővé tevő fejlődés-neuropszichológiai eljárás (NEPSY-I) segítségével több területet felölelve vizsgáljuk a szóolvasás kontinuumának háttértényezőit, méghozzá azzal az újszerűséggel, hogy a szóolvasás teljesítménye alapján három csoportot alakítottunk ki: 8-10 éves, alsó tagozatos olvasási zavarral küzdő gyermekek (diszlexiás, 29 fő), gyengén olvasó gyermekek (29 fő) és jól olvasó gyermekek (29 fő) csoportjait. A csoportokat a gyermekek életkora, osztályfoka, neme és a SES (anya iskolai végzettsége) alapján páronként illesztettük egymáshoz. Eredmények és konklúzió: eredményeink a diszlexiakutatások eddigi tapasztalatait erősítik, miszerint a diszlexiás olvasás elsősorban a nyelvi fejlődéssel szoros kapcsolatban lévő zavar, melyre differenciálatlan fonémareprezentáció, fonémaészlelés, fonématudatosság, továbbá a gyors automatikus megnevezés, valamint a fonológiai hurok inadekvát működése jellemző. Empirikus munkánk alapján úgy tűnik, hogy az olvasási kontinuum alsó tartományában, azaz a szélsőségesen alacsony teljesítményt mutatók esetében sajátos, jól elkülöníthető neurokognitív profil állítható fel, mely profil az olvasási kontinuum másik végpontja felé haladva egyre kevésbé differenciál.Eredményeink az átfogó fejlődés-neuropszichológiai profil felállításának és rendszerszintű értelmezésének fontosságára irányítják a figyelmet a fejlődési diszlexia differenciáldiagnosztikája során.