A mediális prefrontális kérget (PFC) tekintik az emlős agykéreg legmagasabb rendű asszociációs területének, amely a kognitív funkciókban játszik szerepet. E terület 5. rétegének piramissejtjei kiemelkedő jelentőségűek a rövid távú munkamemória folyamatában. Általuk valósul meg a beérkező jelek integrációja, amely a ventrális tegmentális área dopaminerg sejtcsoportjaiból, a thalamus és a környező PFC piramissejtek glutamáterg valamint a helyi interneuronok GABAerg információiból származik. Ezeken a neuronokon megtalálhatók az NMDA és az AMPA típusú excitáros aminosav receptorok, amelyek szerepet játszanak az elemi tanulási folyamatok alapját képező szinaptikus plaszticitás szabályozásában. Az NMDA receptorok áramait egyrészt D1 dopamin receptorok, másrészt az ATP P2Y típusú receptorai szabályozzák. Utóbbi indirekt és direkt módon is megvalósul: a P2Y4 receptorok az asztrocitákból történő vezikuláris glutamát felszabadulás által fokozzák az NMDA receptorok áramait, míg a PFC neuronokon található P2Y1 receptorok stimulációja az NMDA áramok csökkenéséhez vezet. A PFC piramissejtjein kiváltott long-term depression (LTD, a szinaptikus hatékonyság hosszútávú csökkenése) P2Y1 receptorok aktiválásával blokkolható, amely hatás nem függ az NMDA receptoroktól, ezzel szemben a dendritek feszültségfüggő Ca2+ csatornái érintettek abban. In vivo adatok is alátámasztják azt a feltételezést, hogy a P2Y1 receptorok szerepet játszanak a kognitív folyamatok és az addikció szabályozásában. Például Delayed Spatial Win-Shift teszt esetében a P2Y1 receptorok aktiválása nem az elsődleges információtárolást rontja, hanem annak a folyamatát a késleltetés alatt és után. Általánosan elfogadott nézet, hogy az állatkísérletekben tapasztalt viselkedési szenzitizáció a humán addikció alapjául szolgáló drug craving (sóvárgás) felerősödésének a modellje. A P2Y1 receptorok blokádja a mezokortiko-limbikus dopaminerg rendszerben az amfetaminra történő szenzitizációt felfüggeszti.