Elméleti háttér: A kardiológiai rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja. Cél: A tanulmány célja egy, a kardiológiai betegek pszichés státuszára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeinek bemutatása és a rehabilitáció aspektusából történő elemzése. Módszerek: Kardiológiai rehabilitációs osztályon ápolt betegek körében (49 fő) végzett, nem reprezentatív kérdőíves vizsgálat. A pszichés státusz vizsgálatára a WHO Jólléti Indexet, a Beck Depresszió Kérdőívet, a Betegségteher Indexet, az Életesemény Hatás Skálát, a Diszfukcionális Attitűd Skálát, a Harag és Düh Kifejezési Mód Skálát, valamint a Megküzdési Módok Kérdőívet használtuk. Eredmények: A kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb (p < 0,001) az országos adatoknál. A depresszió esetében a férfiak átlaga (5,79 +- 5,07) szignifikánsan kedvezőbb (p = 0,007) az országos minta vonatkozó átlagánál (8,51), miközben a nők átlagának (9,25 +- 5,95) eltérése nem szignifikáns. A betegségteher mintánkban közepes mértékű (47,62 +- 15,03) és elsősorban instrumentális formában jelentkezik. A megkérdezettek közel harmadánál (28,9%) mérsékelt vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd a "fokozott környezeti elvárások" (férfiak: 35,48%, nők: 52,94%). A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értékeket mértünk (férfiaknál 25,33 +- 4,34; nőknél 22,56 +- 4,86). A megkérdezettekre a problémaközpontú megküzdési stratégia jellemzőbb, de válaszadóink az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat) viselkedéssel enyhíteni. Következtetések: A fenti eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes volna pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni.