Célkitűzés: Jelen vizsgálatban a szerzők célja, hogy felmérjék a magyar gyermekek és serdülők körében az esszenciális hipertónia legfontosabb rizikófaktorának számító napi nátrium és kálium bevitel mértékét. Módszerek: A vizsgálatot 2008. november 1. és 2010. január 31. között, 200 magyar gyermeknél (átlag életkor: 10.4 +- 3.7 év) végezték a szerzők, 24 órás gyűjtött vizelettel ürített nátrium és kálium mennyiségek meghatározásával. Az eredmények feltüntetése átlag +- SD formában történt. Statisztikai elemzéshez Student féle páratlan t-tesztet, lineáris regresszió analízist és többváltozós regresszió számítást alkalmaztak. Eredmények: A napi nátrium bevitel az életkorral (r=0,502, p<0,0001), a testtömeg indexszel (r=0,485, p<0,0001) és a szisztolés vérnyomás értékkel (r=0,452, p<0,0001) párhuzamosan növekedett, ugyanakkor a nátrium-kálium arány gyakorlatilag változatlan maradt. Testtömeg kilógrammra vonatkoztatott nátrium és kálium bevitel tekintetében nem találtak a szerzők szignifikáns különbséget leányok és fiúk, túlsúlyos és normális testalkatú, valamint normotenziós és hipertóniás gyermekek között. A kor és a testtömeg index vonatkozásában, többváltozós regresszió számítást alkalmazva, a szisztolés vérnyomás függetlennek bizonyult a napi nátrium és kálium beviteltől. Megbeszélés: A nemzetközi diétás ajánlással (Dietary Reference Intakes) összevetve a jelen vizsgálat is igazolta, hogy a magyar gyermekek és serdülők étrendje sóban gazdag, de szegényes kálium tartalomban. Ismerve a magas nátrium bevitel hosszú távú hatásait a hipertónia kialakulásában, fontosnak tartják a szerzők egy nemzeti prevenciós program bevezetését, amelynek célja a só fogyasztási szokások megváltoztatása már egészen fiatal életkortól kezdve.