Célkitűzés: Vizsgálatunk első célkitűzése az Edinburgh Postnatal Depression Scale (EPDS) kérdőív validálása volt klinikai mintán a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Másodsorban azt az arányt kívántuk megállapítani, hogy a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján megforduló perinatális populációban mekkora százalékban vannak jelen a perinatális pszichopatológiákkal küzdő várandósok és gyermekágyasok. Közleményünk végén kitérünk a klinikánkon bevezetett pszichológiai szűrőprogram ismertetésére is. Betegek és módszer: Vizsgálatunk antepartum részébe 12 hetes várandósokat válogattunk be, összesen 219 főt. A posztnatális csoportban vizsgált személyek (266 fő) szülés után 6 héttel vettek részt a tanulmányban. Elsődlegesen az EPDS-kérdőívet alkalmaztuk, amely 10 kérdést tartalmaz, 4 válaszadási lehetőséggel. Másik szűrőeszközként a pszichiátriai gyakorlatban gyakran alkalmazott DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) SCID-I-t (Structured Clinical Interview Axis-I) használtuk. Eredmények: Az antenatális csoportban 7 esetben (3,2%) detektáltunk major depressziót, 15 esetben (6,85%) pedig minor depressziót a SCID alapján. A validálási eljárásunkban az optimális határérték major depresszióra 8/9 volt, 71,4%-os érzékenység és 91,5% fajlagosság mellett. A posztnatális szakban 8 esetben (3%) találkoztunk major, míg 36 esetben (13,5%) minor depresszióval. A megállapított ideális határérték major depresszió esetén 12/13, 100%-os érzékenységgel és 97,7%-os fajlagossággal. Következtetések: Az EPDS kérdőív validálása klinikai mintán eredményes volt, mind ante-, mind posztnatálisan.