A petefészekrákos betegek túlélésében jelentős javulás észlelhető az utóbbi évek során. Örvendetes, hogy a javulás kifejezettebb a rossz prognózisú előrehaladott, metasztatikus stádiumokban, amikor a sebészeti tumorredukció lehetőségei már korlátozottak. Az elmúlt két évtized alatt bevezetett és hazánkban is hozzáférhetővé vált gyógyszerekből kialakított protokollok hatása döntő a kedvezőbb túlélésében. A FIGO III. stádium 5 éves túlélési aránya 6,9%-ról 39,9 %-ra, a IV. stádium megfelelő értéke 2,6%-ról 16,8%-ra növekedett. A petefészekrákot egyre inkább krónikus betegségnek tekinthetjük, amely több egymást követően, meghatározott stratégia szerint alkalmazott kemoterápiás protokollal meggyógyítható, vagy éveken át egyensúlyban tartható, jó életminőség mellett. A primer kemoterápiával biztosított progressziómentes intervallum prolongálható liposzómális doxorubicin (Caelyx), vagy topotecan (Hycamtin) második vonalbeli alkalmazásával. A sikeres második vonalbeli kemoterápia teremti meg a lehetőségét a platinaszármazékokkal végzett reindukciónak. Sikeres reindukcióval az előrehaladott stádiumú petefészekrákos betegek mintegy 40%-ában biztosítható az ötéves túlélés.