A tanulmány a beilleszkedési zavarokkal küzdő nagyothalló gyermekek játékdráma csoportmunkáját mutatja be. A csoport célja a hallássérült gyermekek beilleszkedési zavarainak javítása volt, az adleri individuálpszichológia és Kende Hanna alkalmazott individuálpszichológiai (IP) szemléletű gyermekdráma-módszerének segítségével. A munka több szempontból is sajátos: a résztvevők hallássérültek és magatartászavarral is rendelkeznek A szerzők bemutatják az érzékszervi sérültekre jellemző magatartászavarok értelmezési keretét. Kitérnek a velük való munka megkülönböztető jegyeire, és gyakorlati tanácsokkal is szolgálnak. A csoportmunka kapcsán részletesen bemutatják a lélektani munkát beindító hívóképeket és ennek elméleti magyarázatát. Rámutatnak a hívóképek és a személyes tematika összecsengésére. Részletezik a csoportfoglalkozások lefolyását, történéseit. Leírják azt a módot, ahogyan a hallássérült gyermekek igen szegényes, egysíkú történeteit kreatívvá és a dramatikus térben lejátszhatóvá alakítják Számba veszik a csoportülés felépítése szerint megjelenő feszültségeket, agresszív jelzéseket, impulzív cselekedeteket, valamint ezeknek kézbentartási lehetőségét. Az aktív, cselekvés-centrikus, önértékelésjavító drámatechnika az eddigi tapasztalatok alapján elősegíti az agresszív magatartás és be-illeszkedési zavarok kedvező befolyásolását. A szerzők tapasztalata szerint ezt a módszert sikeresen lehet alkalmazni érzékszervi fogyatékkal társuló magatartászavarban szenvedő gyermek-csoportoknál is.