Az öngyilkosság fontos népegészségügyi problémát jelent a WHO európai régiójában, ami évente 150 000 halált okoz. Szuicid krízis: Azonnal meg kell kezdeni az akut beavatkozást annak érdekében, hogy a beteget életben tartsuk. Diagnózis: Az öngyilkosságot elkövetők 90%-a esetében a háttérben pszichiátriai zavar húzódik meg. Magas az öngyilkosság és a depresszió, szorongás, szerabúzus, és személyiségzavarok komorbiditása. Az öngyilkosság sikeres megelőzése érdekében elengedhetetlen a háttérben álló betegség megfelelő diagnózisa és kezelése. Kezelés: A rendelkezésre álló bizonyítékok alátámasztják a farmakológiai kezelés és a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát az öngyilkosság megelőzésében. Vannak más ígéretes pszichológiai kezelések is, azonban a rendelkezésre álló bizonyíték jelenleg ezek esetében még nem elégséges. A vizsgálatok eredményei szerint az antidepresszívum-kezelés depressziós betegek esetében csökkenti az öngyilkosság kockázatát. Azonban az antidepresszívumokkal kezelt depressziós betegek esetében a kezelés első 10-14 napja során fennáll az öngyilkos viselkedés kockázata, ami gondos megfigyelést tesz szükségessé. Szorongás és inszomnia esetében javasolt az anxiolítikumokkal és altatókkal történő rövidtávú kiegészítő gyógyszerelés. Gyermekek és kamaszok esetében az antidepresszívumokkal történő kezelés csak szakorvos felügyelete mellett végezhető. A hosszútávú lítiumkezelés esetében kimutatták, hogy unipoláris és bipoláris depresszióban szenvedő betegek esetében egyaránt hatékony az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet megelőzésében. A clozapinkezelés szkizofrén betegek esetében hatékony az öngyilkos viselkedés csökkentésében. Más atípusos antipszichotikumok is ígéretesek, azonban több bizonyítékra van szükség. Kezelő team: Előnyben kell részesíteni a pszichiáterből és egyéb szakemberekből, például pszichológusból, szociális munkásból, foglalkozásterapeutából álló multidiszciplináris kezelő teameket, mivel minden esetben javasolt a farmakológiai, pszichológiai és szociális rehabilitáció kombinációja, különösen krónikusan öngyilkos betegek esetében. Család: Az öngyilkosokat kortól függetlenül mindig motiválni kell a család kezelésbe történő bevonására. Társas támogatás: Javasolt a pszichoszociális kezelés és támogatás, mivel az öngyilkos betegek legnagyobb része problémákkal küzd a kapcsolatok, munka és iskola terén, és jellemző a működőképes társas hálózatok hiánya. Biztonság: A biztonságos otthoni, nyilvános és kórházi környezet, melyben az öngyilkosság eszközei nem hozzáférhetőek, elengedhetetlen stratégia az öngyilkosságmegelőzés során. Valamennyi kezelési opciót, a gyógyszerek felírását és a beteg hazabocsátását a kórházból a benne rejlő kockázat fényében alaposan mérlegelni kell. A személyzet képzése: A háziorvosok képzése hatékony az öngyilkosság megelőzésében. Javítja a depresszió és szorongás kezelését, a nyújtott ellátás színvonalát és az öngyilkossággal szembeni attitűdöket. Folyamatos, etikai és jogi kérdések megvitatását is magában foglaló képzés szükséges a pszichiáterek és más mentális egészségügyi szakemberek számára.