A közlemény nem a transzfúziós szövődmények jól ismert csoportosítását (etiológia és időbeli lefolyás), tünettanát és kezelési lehetőségeit tárgyalja, hanem megpróbálja összegyűjteni azokat az okokat, tényezőket és körülményeket, amelyek transzfúziós szövődmény kialakulásához vezethetnek. A jelenlegi szakmai-jogi környezetbe helyezve elemzi ezeket az indikáció és a minőségbiztosítás szemszögéből. A minőségügyi rendszerek klinikumba történő bevezetése és alkalmazása, a hemovigilancia új megvilágításba helyezte a nemkívánatos transzfúziós reakciók analízisét és ehhez jöttek még azok a már több országban fellelhető adatszolgáltató rendszerek (Franciaországban a TIR, Angliában a SHOT), amelyek az emberi tényezőkre irányították a figyelmet a nemkívánt események vizsgálata során. A szerző ezeket próbálja összefoglalni és formabontóan ebből kiindulva igyekszik elemezni a nemkívánt események előfordulását, elkerülhetőségük lehetőségeit, a beteg (recipiens), a transzfundáló orvos és az intézmény felelősségét a transzfúziós tevékenység minden elemére vonatkoztatva. Kiemeli az indikáció valamint a vérellátó és a klinikum közötti kommunikáció meghatározó szerepét, a transzfuziológiai indikátorok jelentőségét és a nemzeti transzfuziológiai standardok, nemzeti vérpolitika kidolgozásának szükségességét.