A primer hyperparathyreosis és a cardiovascularis kockázat közötti kapcsolat jól ismert, azonban kevés irodalmi adat áll rendelkezésre arról, hogy a kórkép műtéti gyógyítását követően fennmarad-e a nagyobb kockázat. Vizsgálatainkat a Semmelweis Egyetem I. Sz. Belgyógyászati Klinikán 2005 és 2009 között primer hyperparathyreosis miatt kezelt 86 nőn és 19 férfin végeztük (átlagéletkor: 66,7, 23-87 év). A betegség főbb tüneteinek felmérése mellett 88 betegnél a cardiovascularis státusra vonatkozó adatokat, 40 betegnél a cardiovascularis státusban bekövetkező változást vizsgáltuk a mellékpajzsmirigy-eltávolítást követő 3-5 évben. Az adatokat részben az elektronikus adatbázisból, részben telefonos követéssel, részben pedig személyes behívással gyűjtöttük. Eredményeinket a korban és nemben illesztett magyar lakossági adatokkal hasonlítottuk össze. A vizsgált időszakban a vizsgált betegcsoportban a vesekő 24,8%, calcipeniás osteopathia 61,9%, csonttörés 5,7%, gastrointestinalis fekély 4,8%-ban fordult elő. A 88 fős betegcsoportban a cardiovascularis rizikófaktorok közül a magas vérnyomás 48, a hyperlipidaemia 12, a cardiovascularis betegségek közül az ischaemiás szívbetegség 15, a szívelégtelenség 5 és szívritmuszavar 9 esetben fordult elő. A lakossági adatokkal összehasonlítva a vizsgálati csoportban gyakoribb volt a magas vérnyomás és az ischaemiás szívbetegség előfordulása (p <0,1). A műtétet követő 3-5 évben 26 betegnél történt változás a cardiovascularis státusban. A magas vérnyomás előfordulása kissé nőtt (mérséklődött 8, fokozódott 11 betegnél). Cardiovascularis esemény 7 ízben jelentkezett, 2 esetben stroke, 2 szívinfarktus, 3 cardialis decompensatio alakult ki. A primer hyperparathyreosisban fokozódó cardiovascularis kockázat a műtéti kezelést követően nem csökkent. Műtét után a betegek ilyen irányú kontrollja indokolt.