A természetben az E-vitamin nyolc, zsírban oldódó alakban fordul elő, melyek közül négy a tokoferol és négy a tokotrienol csoportba tartozik. Ezen belül a vitaminokat az előtagjuk alapján különböztetik meg. Az a-tokoferol biológiailag a legaktívabb. A keringésben valamennyi forma kisebb-nagyobb mértékben megtalálható, ám az a-tokoferol kivételével gyorsan lebomlanak. A szövetekhez az a-tokoferol kerül. Az a-tokoferol legkorábban megismert és legjobban tanulmányozott szerepe antioxidáns tulajdonságával függ össze. Kutatások sora igazolja, hogy védi a lipideket, a lipoproteineket a peroxidációs károsodásoktól, védelmet nyújt az oxidatív stressz ellen, és csökkenti az ateroszklerózis kockázatát. Az a-tokoferol gátolja a sejt proliferációban és differenciálódásban szerepet játszó proteinkináz C aktivitását, a trombocita-aggregációt, és növeli a vazodilatációt (értágulatot). A daganatos megbetegedések vonatkozásában az eredmények ellentmondóak. A genetikai eseményekben betöltött szerepét csak érintőlegesen ismerjük, ennek kutatása a jelen feladata. Ugyancsak fel kell tárni védő szerepét az egyes betegségekben, így például az Alzheimer-, a Parkinson-kórban és cukorbetegségben. Súlyos E-vitamin-hiány ritkán fordul elő, ilyenkor idegrendszeri tünetek, izombántalom, koraszülöttekben hemolitikus anémia, gyomorvérzés léphet fel. Az E-vitamin nagy dózisban vérzésekhez vezethet, ezért a bevitel felső határa 1000 mg/nap (DRI, 2000). A napi beviteli ajánlás 15 mg/nap. Ezt a mennyiséget döntően az olajok/olajos magvak biztosítják.