Az egészségügy és benne az orvosi hivatás válsága a modern társadalmak általános jelensége. Jelen munkánkban e hivatásválság jeleinek előfordulását és sajátosságait kutatjuk "foglalkozási álmokon" keresztül. Az álmok szövegét olyan narratíváknak tekintettük, amelyek a közelmúltra vonatkozóan hordozzák a közlő személyek munkával, hivatással kapcsolatos nappali élményeit. Egy 125 orvosra kiterjedő felmérés során az alvás és álomjellegzetességek kérdőíves vizsgálata mellett került sor a gyógyítással kapcsolatos álmok felvételére. A 62 álomközlésből 42 minősült "foglalkozási álomnak", melyeket a hermeneutikai vonulatba illeszkedő kvalitatív tartalomelemzés módszerével dolgoztunk fel. Az álmokat a társadalmi kihívások (a gyógyító helyzet típusa: klasszikus, piaci, elidegenedett) és az azokra adott válaszok (szerepmegvalósítás: heroikus, szolgáltató, proletár) dimenzióiban vizsgáltuk. Az álmokban mindhárom hivatásszerep-modell megjelenik, de nem a napjainkra jellemző piaci és elidegenedett modell dominál, hanem a hivatás korai, klasszikus modellje. Az álmok egy részében a szerepmegvalósítás nem felel meg a gyógyító helyzet típusának: az orvos piaci helyzetben heroikus módon, elidegenedettnek tekinthető helyzetben pedig heroikus vagy szolgáltató módon viselkedik. A klasszikus hivatásmodellnek ilyen arányú megjelenése az álmokban nincs összhangban az orvoslás jelenlegi társadalmi, gazdasági feltételrendszerével és helyzetével. Úgy véljük, hogy az orvosok foglalkozási álmaiban a kulturális késés jelensége érvényesül: a gyógyítás feltételrendszerének megváltozását csak lassan követi az orvosok elvárásainak, értékrendjének, munkavégzésre vonatkozó igényeinek változása. A klasszikus helyzetben, klasszikus módon gyógyító orvos ma már csak "nagy ábránd", szökési kísérlet az ellenséges valóságból, ugyanakkor egy olyan szerepviselkedés megerősítését is szolgálja, amelynek bizonyos elemei nélkül megszűnne a gyógyítás humanizmusa.