A dolgozatban megvizsgáltuk a terápiás közösség keretei között végbemenő változás jellegzetességeit. A terápiás közösség specifi kuma maga a közösség, amely a legfőbb gyógyító erő. A működési "alapegység" nem az egyén, hanem a csoport. A terápia fő hatáselemei a kliensek különféle szociális szerepekben való részvétele, a szerepmodellként szolgáló felépülő szenvedélybetegek, a közösség és egyén közötti folyamatos interakciók, a rendszeres visszajelzések, az őszinte és nyílt kommunikációra lehetőséget biztosító közeg, a világos és egyértelmű keretek, a kliens fejlődésével összhangban lévő fázisok, a csoportban zajló tevékenységek, a TC módszere iránt elkötelezett stábtagok, az érzelmi érés és tudatosság növelésének elősegítése. A terápiás közösségek programjaikban és az utókezelésben is támaszkodnak az AA/NA csoportokra. Bemutattuk az első magyarországi civil kezdeményezésre létrejött, magát tanuló közösségként azonosító komlói terápiás közösséget, amely húsz évre visszatekintő története során hosszú utat járt be. A felépülést nem rehabilitációnak, hanem sokkal inkább egy újratanulási folyamatnak tekintik, amely a személyiség és a kapcsolatrendszer újjáalakítását tűzi ki célul. Érzelmi megnyugvás, önbecsülés és támogató kapcsolatok nélkül a felépülés aligha elképzelhető. A régi "szenvedélybeteg" identitást a "felépülő szenvedélybeteg" identitás, a régi kapcsolatokat a józan sorstársakkal való kapcsolatok váltják fel. A "gyógyítók" részben olyan személyek, akik előzőleg maguk is a gyógyító eljárás alanyai voltak. A zavarodott újonnan érkezőket a sorstársak "térképei" segítik az átkelésben. Az egyszerű viselkedési minták követésén át a mélyebb rétegeket érintő spiritualitás megtapasztalása a felépülő szenvedélybeteg számára a tanulási folyamatot jelentéssel tölti meg. A terápiás közösség "nem mindennapi" terében újraírható egy másik, felszabadítóbb élettörténet, a személy értékvilágában előtérbe kerül a kölcsönösség és az önmagával törődés feladata. Korunk "spirituális rokkantsága" az addikció, amely az érzelmi érést és sprirituális fejlődést elősegítő terápiás közösségekben meghaladható. A 12 lépéses modell felhagy a szerhasználó hibáztatásával és hozzásegíti az alkohol/droghasználót a szükséges tudás eléréséhez. A spiritualitás szerepét a felépülésben és a tartós józanságban mindazonáltal kevés kutatás vizsgálta idáig. A józanodás, az elmondottak értelmében úgy tűnik, a kapcsolati fejlődésen túl a transzcendens szférát is érinti. Elképzelhető, hogy e kérdés vizsgálata a jövőben hangsúlyosabb szerepet kaphat.